Végre-végre tegnap délután még akkor is szépen sütött a nap, amikor kijöttünk az oviból. Az oviból kijutás egyébként nem egy egyszerű menet, mert először kábé 15ször kell szólni máténak hogy méltóztasson már kifáradni a csoportból, mert ő még ezt csinál, meg azt csinál, még épít egy hajót, vagy még befejezi a társast, de legalábbis megvárja, hogy akik játszanak azok befejezzék, stb... aztán mikor kijön végre, és elkezdünk öltözni, akkor persze mindenféle marhulás megy a többiekkel, akikkel aztán egymásra várunk. Azután még futnak néhány kört az udvaron, addig mi anyukák a pályaszélén világotmegváltunk, majd jön a kapuhozszaladás, kerítésremászás, elbújás, megijesztés, majd az alkudozás, hogy kit meddig kísérjünk még el. Ez minden nap így megy:)
Na szóval, tegnap miután a mindennapos forgatókönyvet végigzongoráztuk, és még mindig sütött a nap, felajánlottam a fiúknak, hogy menjünk még egy házkört rollerrel, Milánnak még úgysem volt alkalma kipróbálni és beüzemelni a saját 3 kerekűjét. Így is lett.
Milán először nem vágta, hogy akkor most melyik lábát hová is tegye, de aztán az utca közepére már egészen jól ráérzett, és lelkesen és ügyesen hajtotta. Nagy motiválóerővel bírt mondjuk az a mondatom, hogy a pocsolyába csak rollerrel lehet bemenni:) Ki nem hagyott volna egyet sem, ha véletlenül mégis elfelejtkezett egyről, akkor visszament és korrigált. És csak egyszer sikerült rollerestől belehasalnia egy közepes példányba!
A visszafelé távot pedig már úgymond láblógatva tette meg, azaz két lábbal állt a járgányra én meg toltam hazáig.

Nagyon vártam már ezt a napsütést, mindenképpen hangulatjavító hatással van ránk:)
)
Máté nálunk már le van tiltva az utcai motorozásról, van neki futóbiciklije, a roller meg azért jó, mert az hűvösebb időben is használható még, mert nem kell ráülni. (Nekem nagy parám hogy felfáznak) Máté is a játszótéren próbálta, igaz a kisebb verziót, de a 2 kerekűbe is hamar belejött.Milán is koppintja Mátét, ezért kapott ő is a szülinapjára egy 3 kerekűt. szeretik:)
Jó ötletet adtál közelgő szülinapi ajándéknak.
Andornak volt, de az összetört, Áron meg emlegette már. "Loller".
A felfázás nekem is parám, el nem tudnám képzelni, hogy most motorra üljön.
A napsütést én is imádom!! Végre:) A srácok meg ügyesek nagyon, az a háromkerekű jó ötlet volt:) Nálunk a motorok mennek, Levi is nagyon komolyan halad, néha már farolgat, meg kétkerékre áll... egyelőre mondjuk itt a lakásban, az utcai menetekkel még várok egy kicsit én is.
Jajj, hát nehogy azt higgyétek, hogy az én elsőszülöttem, akit az élet császára jelzővel illetek hajlandó most biciklire ülni! ádehogy. :DDD gyalogol velem kézenfogva, mert FÁZIK! :DD Hunor már bő egy éve nem motorozik, Mici meg télen is motorral nyomult az oviba, de őt egyáltalán nem féltem, bélelt nadrágos (overálos) és pelenkás. :)
Az ovitól való elszakadás nálunk is szinte ugyanilyen nehézkes. minden egyes délután....:) (Nekem olykor igazi türelempróba.)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


Már mindketten rollereznek? :) dejó, nálunk azt hiszem, ez a fázis ki fog maradni a Hunor életéből (és ezáltal a Micijéből is), az oviban próbálta a rollert H, de nem szereti (az élet császára lusta állni rajta), Mici meg koppintja a Bátyust ugyebár. :S (motor és futóbicikli)
Pedig én úgy szerettem rollerezni... :((((