UH kép bejegyzései



2009. 11. 13. 15:44 - írta Bea
4 komment
Kategóriák: alvás, kismamaság, Milánra várva, UH kép, vásárlás

Ma reggelre behívóm volt a kötelező 32. hetes ultrahangra. Már az időpont egyeztetésnél éreztem, hogy az a 9 óra normál körülmények között is elég korán van ahhoz, hogy normális tempóban el tudjunk készülni. És akkor még nem is tudtam azt, amit azóta tudok, hogy Matyi alvása teljesen megbolydul, és nem a jó irányba.

Este már fürdés előtt próbáltam belemantrázni, hogy készüljünk, aludjunk, mert reggel időben kell kelni, és nincs idő lustálkodásra. El is aludt viszonylag időben, fél 10-kor már durmolt, ami mostanában normál időnek számít nála. A 3 órás wc-járatomkor még békésen aludt az ÁGYÁBAN, én gondosan betakartam.  De a kimondott szónak márpedig ereje van, csak hát Matyi a korán-t meglehetősen sajátosan értelmezte, és 4kor, amikor már éppen megint jól aludtam volna, halk "Anya, oda!" szólongatáskra ébredtem, mire Apa magunk közé vette a reményeink szerint még félálomban lévő gyermeket. DEEEE, a két ágy közti cirka másfél méter elég volt Mátyás Úrfinak ahhoz, hogy álommanót messze űzze a szeméből, és közénk kerülve nagyon azon volt, hogy a miénkből is kiűzze. Hol engem szólongatott, hol az apját, hol a rokonság valamelyik tagját, majd újra minket, majd előkerültek az állatok, majd amikor ezeket is szépen végigsorolta, akkor elmutogatta, kitapogatta a szemünket, szánkat, orrunkat, fülünket, közbe-közbe inni kért, mert hát a beszédben gondolom kiszáradt  a torka. Időnként sikerült szerintem percekre álomba zuhannom, majd újra fölébrednem, és ez az állapot olyan fél 6-ig tartott nagyjából, legalábbis ekkor még láttam az órát. 

Így a napot sikerült kellőképpen kómásan indítani, persze Matyit úgy kellett negyed 9-kor kipuszilni az ágyból, villámreggeliztetni, villámöltöztetni, és pár perces késéssel sikerült is megérkeznünk a tett színhelyére, ahol gyorsan felszaladtunk (he-he, pláne én) a harmadikra, és még szinte ki sem fújtam magammár bent is voltunk, már ott feküdtem. 

Mindezt csak azért  fontos megemlíteni, mert szerintem az előzmények is közre játszottak abban, hogy kb. 2 perccel a vizsgálat elkezdése után éreztem, hogy kezd a lábamból kimenni az erő. Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz ennek jó vége, és kicsit meg is ijedtem, hogy itt fogok mindjárt elájulni, de hát hol jobb helyen, mint egy kórházban. Az uh-s hölgy is észrevette, hogy valami nem stimmel, megelőzésképpen kaptam egy pohár vizet, és nagyobb sebességre kapcsolt a Kisebbik méretezését illetően. Azt még felfogta az agyam, hogy a buksija szépen lefelé fordulva van, beilleszkedve, gondoltam is, hogy ez milyen jó lenne ha lenne némi esélyem a normál szülésre, de így... majd ezek után percekig csak magamra tudtam koncentrálni, majd a végén mikor újra jobban voltam, akkor újra elcsíptem egy "éppen a korának megfelelő" megjegyzést.

Kicsit aggasztanak az ilyen elgyengülések, amik ha nem is túl sűrűn, de azért előfordulnak itthon is velem. Mátéval ilyen egyáltalán nem volt, de a védőnő is, és most is a hölgy azt mondta, hogy ez majdhogynem természetes, pihenni kell, mély levegő, stb...

Méretei:

BPD(koponya haránt átmérője): 80mm
AD1(gerinctől a hasfalig a poci): 87mm 
OFD(koponya hosszanti átmérője): 106mm
AC(pocakkerület):288mm
HC(buksikerület):295mm
FL(combcsont): 61.6mm
Becsült súlya: 1987g
 
Kaptunk képet is, melyen kedvesen felénk fordulva integet:) Hol van már az a kezdeti szégyenlősség????
 


 
Rákerült még a papírra, hogy élénken mozgó magzat, ami azért furcsa, mert akkor és ott nem is éreztem, hogy bármit is csinálna. Ezek szerint élénken mozgott:) Akkor viszont már tényleg kíváncsi vagyok, hogy folyik odabent délutánonként és esténként, amikor nem csak érzem, de látom is, hogy van odabent valaki. (Kicsit olyan, mint az Alien-ben, amikor kitör a nő hasából a szörny.... néha tényleg olyan, mintha ki akarna jönni, bárhol.)  Érdekes, mert nem emlékszem, hogy Matyi ennyire dajdajozott volna odabent, Ő inkább olyan kitámasztós volt, kitolta a lábát oldalt és nem moccant onnan az istennek se. Nem volt ilyen ficánka, forgó-pörgő. 
 
A nap hátralévő részét vásárlással töltöttük, beszereztünk néhány bútordarabot Matyi és a Kistesó növekvő játék- és ruhaállományának. Mondanom sem kell, hogy Matyival ez is egy élmény volt, mert minden útjába eső fiókot kihúzott, szekrényajtót kinyitott, árcimkéket leszedett, és ha kedvére való ágyat, fotelt talált nem átallott bele is feküdni, ülni. De túléltük, épségben, és még az eladókat sem haragítottuk magunkra, sőt... meglepően kedvesek voltak, igaz, Matyi is hozta a jobbik fecsegő formáját, amikor tényleg nem lehet neki ellenállni.
Úgyhogy tulajdonképpen eredményes napot zártunk:) És még nincs vége:)

 

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

2009. 10. 18. 14:45 - írta Bea
14 komment
Kategóriák: Milánra várva, UH kép, videó
Újra 4D-n jártunk.  Mert mi olyan kíváncsiak vagyunk, és mert Matyiról is két 4D-s felvétel készült, szóval, nehogy szó érje a ház elejét, hogy a Kisebbikről meg csak egy. És mint a legutóbb, most is az utolsó pillanatban döntöttünk, osztottunk-szoroztunk, és rájöttünk, hogy lassan a 28-dik hét vége felé még van esélyünk arra, hogy élvezhető legyen a műsor.  És hát az is volt:) 
Amennyire befelé forduló volt Őkelme sok-sok héten át, most vidáman, mosolyogva nyammogott bele a kamerába, pedig álmából keltettük fel. Hogy a majdnem indulás előtt elfogyasztott rántotthús, vagy az utánaküldött kis darabka csokoládé ízlett-e neki annyira, azt csak ő tudja, de nagyon elégedett volt, és sikerült nagyon szép teliarcos képeket csinálni. Néha megdörgölte az orrát, megrágcsálta a kezecskéjét, vagy a köldökzsinórt.  Aztán mosolygott egyet búcsúzásképp, és kezét az arca elé szorítva befordult és aludt tovább. Nagyon-nagyon aranyos volt:) És tiszta Matyi!!!!! De mintha klónoztuk volna. A pocakbeli Matyihoz is nagyon hasonlít, de amikor aludt, akkor úgy aludt, mint a kinti Matyi, dettó. Nagyon érdekes volt:) most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy élőben is ekkora lesz-e a hasonlóság, vagy azért ha egymás mellé kerül majd a két tesó, akkor azért látni fogok némi különbséget.
Méreteit tekintve pont pontosan korának megfelelő. Átlagos mennyiségű magzatvízben vígan lubickoló magzat. Rekesze, hasfala ép, szívecskéje 4 rétegű, és tökéletes ritmusban dobog. Gyomor, hólyag telítődik.
És kétség kívül fiú:))) Fotó most nem készült a férfiasságáról, de láttuk.... ott volt.. vitathatatlanul.
Súlya kb.: 1232g
BPD(koponya haránt átmérője): 70.4mm
AD1(gerinctől a hasfalig a poci): 75.3mm 
OFD(koponya hosszanti átmérője): 95.5mm
AC(pocakkerület):239.7mm
HC(buksikerület):261.5mm
FL(combcsont): 54.5mm
És íme Ő:



 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

2009. 08. 27. 20:11 - írta Bea
28 komment
Kategóriák: Milánra várva, UH kép
Nagy izgalommal készültünk a kora estére, mindnyájan. Matyi délután egy 3 és fél órás megszokottnak épp nem nevezhető alvást produkált, melynek az lett a következménye, hogy olyannyira feltöltődött energiával, hogy fél 5 kor már kötéllel sem lehetett volna a lakásban tartani. Mondjuk engem sem. Én is be voltam sózva. Nem is annyira amiatt, hogy kiderül-e a neme, hanem inkább amiatt, hogy milyen lesz Őt látni, majdhogynem igaziban, életszerűen. 
Jó korán megérkeztünk, de gondoltuk benézünk addig a boltba, hogy mi a felhozatal Matyiágy ügyben, (nem volt nagy választék, mindössze 1 db) , és mivel Matyi mindenképpen bele akart mászni egy járókába, ill.  minden járókába, majd ki akart próbálni minden járgányt, jobbnak láttuk, ha elhagyjuk a terepet, és a folyosón kialakított amolyan játszósarokban ütjük el az időt. Matyi itt magáévá is tett egy régi ismerős Flinstonos járgányt, és jól elvolt. Nem is nagyon füllött a foga ahhoz, hogy bejöjjön a uh-szobába, és bambuljon egy képernyőt, ahol valami furcsa Kistestvérnek nevezett lény lubickolt. Részéről kb. 3 percig tartott a lelkesedés, ami alatt ledodózta (értsd: labda) a Kistestvére fejét, majd az én testi épségemért kezdett el aggódni, nagy hanggal.
Az ultrahang maga, nagy élmény volt, nekem. Legelőször a szokásos összekuprodott pózban találtuk, mindkét kezével az arca előtt, fedezékben volt. Aztán valahogy mégiscsak meggondolta magát, és kicsit kifelé fordította az arcát, és megpillantottuk... És olyan nagyon sszép volt, és teljesen olyan volt mint Matyika. A szája, az orra, mintha oda lett volna másolva a két évvel ezelőtti felvételről. Megdöbbentő volt a hasonlóság. 
Aztán rátértünk a lényegre... és szerencsére most nem volt annyira zárkózott, még épp el tudtunk csípni egy lábzárás előtti utolsó pillanatot.... Így fény derült a titokra.... ami Nekem nem is volt olyan Titok... hisz valahol a lelkem mélyén mindig tudtam, hogy a pocakomat ezúttal is egy NÉVTELEN KISHERCEG béreli. Azért névtelen, mert fiúnevünk még egyáltalán nincs, (Matyinál sem volt, egészen a legvégéig), így egyelőre KisMatyinak, vagy II. Mátyásnak hívjuk.
Semmi kétség, kb. 4 hónap múlva 2 vadóc kisfiú anyukája leszek:)))))
Hála a rászánt időnek, kicsit jobban összebarátkozhattunk. A hölgy nagyon türelmes és kedves volt, többször is próbálta rávenni, hogy kifelé fordítsa gyönyörű pofikáját, és ne fúrja már bele magát annyira a méhlepénybe. Ezt kis időre meg is tette, ekkor még a hölgy is elismerte, hogy megdöbbentő a hasonlóság a már meglévő és a még bentlakó fiúegyedeink között. 
Kisebbik Mátyás eztán vidáman integetett a lábfejével, édes volt, majd ásított egy hatalmasat, és elvonult a világ elől, jelezve, hogy legyen elég mára ennyi. 
Persze le lett mérve az összes fontos paramétere, és minden teljesen korrekt, a korának éppen megfelelő. Szervei teljesen jól működnek, végtagjai épek, és jelenleg fejvégű fekvésben van. 

Matyi ez idő alatt szaladgált körbe-körbe, majd ki akart menni, majd odatelepedett mellém az asztal sarkára, és végül készségesen kidobált minden szemetet a kukába.  És végül örömmel távozott a tett színhelyéről, és mire kimentem, újra a lábbalhajtós csodajárgányban találtam. 
ÉS amilyen elképzelhetetlen volt néhány évvel ezelőtt, hogy fiam legyen, akár egy is, kifelé menet már láttam magam előtt a két egyforma BuksiManót, ahogy tepernek egymás mellett. 
Jó lesz!!!! Már várom:)))


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

2009. 08. 25. 11:53 - írta Bea
13 komment
Kategóriák: Milánra várva, UH kép
Tegnap délután voltam hivatalos a szokásos havi orvoslátogatásra. Az elmúlt hetek alatt semmivé  degradálódott izgalom az indulás előtti fél órában újra a tetőfokára hágott, hirtelen megint érdekes lett hogy fiú vagy lány lakozik a pocakomban. De hát itt volt egy újabb lehetőség, egy újabb reménysugár. A doktorbácsihoz  a 3 emelet után enyhén lihgve érkeztem, de még így sem sikerült 120-as vérnyomást elérnem. Majd amikor a szívhanghallgatásra került a sor, óvatosan jeleztem, hogy nem lehetne-e esetleg rápislantani, hogy hátha most kitárulkozóbb kedvében van Kisebbik gyermekünk. Doktorbácsi készséggel benne volt, és majdhogynem egy alaposabb vizsgálatot kaptam mint a 18.hetes genetikai. Tetőtől a talpáig megvizsgáltuk Őkelmét, megnéztük a szívét, a máját, a veséjét, majd láttuk ahogy éppen ürít, szóval ezen a téren is minden rendben van. 
De célt nem értünk, Kisebbikünk továbbra is titokzatoskodik. Szeritnem direkt csinálja, hisz az már mégsem lehet véletlen, hogy az  összes kezét-lábát arra az egy helyre csoportosítsa, és éppen akkor amikor oda közelítünk. Arcán komisz vigyor ült, majd búcsúzáskor megdöngette a falakat, és lehet, hogy még fityiszt is mutatott:)
De nem szúr ki velünk, mert így is szeretjük.
A képen az arca látható, szemgödrökkel, orrocskával, állkapoccsal, szájüreggel, és egy picike a vállából. 
 

 
És ha már úgyis bekukkantottunk lemértük pár paraméterét is: 

BPD(koponya haránt átmérője): 49.6mm
OFD(koponya hosszanti átmérője): 63mm
HC(buksikerület):178.1mm
(A többi mérete lemaradt a képről amit kaptam.)
Becsült súlya: 350gramm
 
Szóval szépen növöget, nincs vele semmi gond. 
 
És hogy miért lenne már jó tudni, hogy fiú-e vagy lány? Két oka van. Egyrészt fiúnevünk egyelőre nincs, és hamégis fiú, azért jó lenne még idejében rágyúrni a témára, nehogy aztán a szülőszobában esetleg valami olyan nevet ejtsek ki a számon, amit még legrosszabbmerészebb álmaimban sem adnék a gyerekemnek. A másik ok, hogyha lány, abban az esetben végre-végre nyugodt szívvel szerelmesedhetnék bele, és vásárolhatnék meg szebbnél szebb rózsaszín habos-babos, fideres-fodros kislányruhácskákat a jövő héten soron következő ímáron jódarabig uccsó milánói utazásunk alkalmával. 

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

2009. 06. 23. 11:00 - írta Bea
5 komment
Kategóriák: kismamaság, Milánra várva, UH kép
Jövök majd még a múlt heti eseményekkel, de közben itthon sem állt meg az élet, sőt..., hipp-hopp, észrevétlenül betöltöttük a 12. varázslatos hetünket családunk Legkisebbjével. Nem mondom, hogy nem gondolok/unk Rá sokat, de tény, hogy sokkal kevesebb idő van arra, hogy agyalgassak a miérteken, arra, hogy internetet böngészve tanulmányozzam hol is tart most éppen fejlettség terén végképp nincs. 
Tegnap végre sor került az első vérvételre is, igen tudom, nem kapkodtam el, de most valahogy minden úgy el van csúszva, a védőnővel is csak ma fogok beszélni, hogy dobjon már be egy kiskönyvet, ha épp erre jár.  Tegnap reggel, míg a vérvételre vártam éppen tolták valahová a kisbabákat. Nosztalgiával néztem a kis apróságokat, mind olyan picik voltak, olyan védtelenek, hihetetlen, hogy nem is olyan rég még Máté is ilyen kis csöppség volt, az pedig, hogy nem is olyan soká megint egy ilyen kis csöppséget tarthatok a karomban még hihetetlenebb. 
Ma délelőtt pedig megejtettük a 12.heti ultrahangot, közösen, családilag. Matyi jó fej volt, kicsit játszott az odakészített játékokkal, majd kicsit nézte a Kistesót, de semmiképp nem rosszalkodott. Néha tényleg könny szökik a szemembe, hogy milyen jó gyerek. 
Kistesóval minden rendben van, vidáman lubickolt a neki kijelölt egyelőre még elég tágas medencéjében, kezecskéivel tapsikolt, integetett, fogta a fejét. Meg is jegyezte az uh-s néni, hogy milyen aktív, és rá is került a papírra, hogy élénken mozgó magzat. Nagy nehezen sikerült csak megmérni a nyakiredőjét, és még így is csak saccperkábé, de olyan1.9mm-re számolták, amiről akkor nem tudtam jó-e vagy rossz, aztán itthon utánanéztem, hogy 3mm-ig tökéletes. 
Méreteit tekintve mint minden mérésnél, most is nagyobb a koránál, (Matyi is nagyobb volt, megnéztem, ebben a szakaszban éppen 6 nappal volt idősebb, aztán 4-el született korábban, mint az előirányzott dátum) Ha így haladunk előbb-utóbb bent tartanak szülni, a jan.5, jan.1., után a legfrissebb céldátum a dec. 27. amivel úgy ki is egyeznék, bár én 28-ban gondolkodom. 
 
Számosítva Kistesó paraméterei:
BPD(koponya haránt átmérője): 21mm
AD1(gerinctől a hasfaliga poci): 19mm 
NT(nyakiredő): 1.9mm
OFD(koponya hosszanti átmérője): 30mm
AC(pocakkerület):61mm
HC(buksikerület):82mm
FL(combcsont): 8.3mm
CRL(ülőmagasság): 63mm
 
Becsült súlya: 64gramm
 
Van továbbá két kezecskéje, és két lábacskája, amit összekulcsolva tartott éppen. Az arca még elég ufonauta, de az orra szépen kivehető volt profilból, és a gerince is jól látszódott. 
Korát tekintve most inkább a 13 hét felé hajlik.
 
A sztárfotó, ahol épp a fejét fogja Őfelsége:
 

 
 
 

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

2009. 06. 03. 08:25 - írta Bea
17 komment
Kategóriák: Milánra várva, UH kép
Tegnap délután, ahogy azt megbeszéltük, felkerestük az orvosi rendelőt. Mivel nem volt időpontom, fel voltam készülve egy esetleges hosszabb várakozásra is. Mondanom sem kell, hogy a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom összeszűkült. Eleve mindig nagyon aggódom, minden dokival való találkozáskor, Matyival szerintem a huszonsokadik héten tudtam először úgy odamenni, hogy nem féltem, tudtam nem lesz baj. Szóval most is féltem, féltem az új orvostól, hogy milyen lesz, hogy vállal-e , és persze, hogy odabent minden rendben van-e. Míg várakoztam, addig a fiúkat elküldtem sétálni, felpörgetett lelkiállapotomnak egy Matyirandalírozás a váróban egyáltalán nem hiányzott volna. 
Az izgalom addig tartott, amíg egy távozó hölgy mögött, az ajtó sarkában meg nem pillantottam a doktorbácsit. Csak egy fél pillanat volt, nekem mégis elég ahhoz, hogy tudjam, jó kezekbe kerülök, nem lesz baj. 
Nem kellett sokat várni, csak ketten voltak előttem, és máris bent voltam. Gyorsan felvéstük a kórtörténetemet, majd ugrás a vizsgálóasztalra, hogy lássuk, mi a helyzet. 
Matyitesóval minden rendben, éppen korának megfelelő méretű, azaz 24 mm. Már vannak neki kezecskéi és a lábacskái, és vidáman lubickolt, az egyelőre még tágas medencéjében.  
Kaptam képet, kettőt is. A minőségért elnézést kérek, papírképből varázsoltam át digitálissá, és ez volt a legtöbb amit ki tudtam hozni belőle, de azért látszik.
 
 
Itt látszanak a végtagjai, és olyan mintha integetne a jobb kezével, nem? Jobbra pedig a szívhangja.
 
 
Jövő szerdára még megbeszéltünk egy kórházi találkozót. Persze Uh után elfelejtettem konkrétan rákérdezni, hogy vállal-e, de mivel nem mondta hogy nem, és néhány távolabbi időpontra is tett utalást én úgy veszem, hogy igen, és akkor ezt az akadályt leküzdöttük.
Nagyon jó érzéssel távoztam a rendelőből, biztonságban éreztem magam, az új doktorbácsi talán még jobban a szívemhez közeli mint a régi volt. Biztos a Sors keze is benne van.
 
A legszebb pillanat  mégis az volt, amikor a fiúk után eredtem a közeli utcában, és már messziről kiszúrtam őket, ahogy kéz a kézben bandukolnak, meg-meg állnak. A szívem újra hevesebben kezdett verni, ahogy láttam az én nagy fiamat, a táskámban pedig lapult egy kép  Kistesóról. 
És amikor összeérve megöleltük egymást,  ott egy picit megállt az idő, és egy picit elérzékenyültem. Nem volt még olyan rég, amikor a róla készült kis fotót szorongattam és néztem könnyes szemekkel, és most itt egy újabb Csoda, akit ugyanolyan nagy örömmel várunk, mint Őt, akiért ugyanúgy aggódunk, akit ugyanúgy szeretünk.
Boldogok vagyunk!

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!