
Végülis mondhatom azt, hogy ha az átlagot nézem van két normálisan működő gyerekem.
Az egyik azért sír, mert enni akar, a másik pedig azért mert nem.
Az egyik sír, mert álmos és már aludna, a másik pedig egyáltalán nem fáradt, és eszében sincs az alvás.
Mondom én, hogy jó kétgyerekesnek lenni:) mert így láthatom az érem mindkét oldalát... egy és ugyanazon pillanatban:)
Nem újdonság, hogy Matyi reklámzabáló. Változatos az ízlése, az autós reklámok többnyire bejönnek neki, csakúgy mint azok amiben van valami állat, legyen az wctisztítós kacsa, vagy auchanos macska, mindegy. De szereti a lábgombásat, azt is, amikor sárga trutyik ugrálnak egy bácsi fején megfázás címén, és ez neki nagyon fáj, szóval Matyi a gusztustalan dolgokra is bukik.
Mégis egyik legnagyobb kedvence mostanság a Kinder meglepetéses éneklős, amikor az apuka megy a kisfiú elé az iskolába. Ha ezt meghallja akkor a lakás legtúlsó feléből is odaszalad a tévé elé, csípőre teszi a kezét és nézi, néha még riszál is.
De van egy reklám, amit ugyan nem szeret, vagyis közömbös neki, de mindig megjegyzi, hogy anya van benne, azaz én. Hát nem tudom. Szerintem nem hasonlít. bár volt egyszer hasonló a frizurám, de az már elég régen volt, nem hiszem, hogy emlékezne rá.
Szerencsére a reklámozott termékek nem fogják meg, még sosem kellett eddig valamit csak azért megvenni, mert szereti a reklámját. Jó példa erre, hogy az kinder pingui-t (csak furcsa nyelven találtam meg), de magát a terméket nem szereti.
Remélem ez így is marad, mert jól is néznénk ki, ha minden héten venni kéne egy autót, mert épp az a reklám a kedvence.
Márpedig hiszek a leírt szó erejében!
Éppen ezért leírom ide, hogy a mai ördögösködés után holnapra mindkét gyerekem egy angyal lesz!!!!
Punktum!
Nem lehet másképp:)
Mellesleg azt sem bánnám, ha végre látnám egy halvány esélyét annak, hogy az idén még kitavaszodik. De ez már csak hab lenne a tortán.
Hogy miért jó, az ember lányának 2 gyereke van?
Hát azért mert sosem unatkozom.
Mert legalább az egyik biztos, hogy ébren van, legyen ez akár fényes nappal, vagy késő éjszaka.
Mert ha az egyik végre elaludt, akkor a másiknak biztos, hogy őrült sírásba/hisztibe kell kezdenie, lehetőleg addig amíg az alvó fel nem ébred, a síró pedig el nem alszik.
Mert legalább az egyik biztos, hogy éhes, de annyira, mint aki már napok óta nem evett, szóval azon nyomban cselekedni kell, különben éhen hal.
Mert legalább az egyiknek biztos, hogy tele van a pelusa.
Mert legalább az egyiknek biztos, hogy nyomja valami a lelkét, amin csak az anyai ölelés segít.
Mert legalább az egyik biztos, hogy a miágyunkban alszik, reggelre általában mind a kettő.
Mert legalább az egyik, biztos, hogy ölben akar lenni, így maximum 1 kezem van szabadon, de hát az is mindenre elég.
Mert mindig van elég mosni- és vasalnivaló.
Mert este, mikor végre mind a kettő elalszik, akkor sokkal jobban tudom értékelni a csendes perceket, mint korábban.
Külön jó, ha az embernek 2 fia van, mert ha káosz van, akkor jól össze lehet őket keverni, főleg ha az ember volt olyan bölcs, hogy ugyanolyan betűvel kezdődő nevet ad nekik. Nagy szerencse,, hogy van köztük 2 év korkülönbség. (De talán ezért van az, hogy Máté mindig mészárosmilánozza magát?)
Mert a nap minden pillanatában adott a testmozgás, tehát egyáltalán nem kell aggódnom az alakom miatt.
Mert mindig van kiben gyönyörködni.
Néha, nem túl sűrűn, eszembe jutnak azok az idők, amikor még csak ketten voltunk:
Azok a csendes esték, délutánok, amikor meleg plédbe burkolózva a fotelbe kuporodtam egy bögre finom meleg teával és egy jó könyvvel.
Amikor este gond nélkül meg tudtunk nézni egy egész filmet, és még a hangerőre sem kellett figyelni.
Azok az unalmas, esős vasárnapok amikor egész nap ki sem keltünk az ágyból, pizzát rendeltünk, és egy vödör pattogatott kukorica társaságában néztük egymás után az éppen kedvenc sorozatunk részeit.
Mintha már ezer éve lett volna....
Nem voltak azok a napok feltétlenül jobbak, mint a mostaniak, egyszerűen csak mások voltak....
De egy nyűgös, hisztis, pocakfájós, éjjelnemalvós nap után most is jól esne egy-egy ilyen semmitnemcsinálok-osat beiktatni....
Itt vagyunk, jól vagyunk, és minden gyönyörű.
Tőmondatokban írok, aztán majd részletesen is beszámolok mindenről.
- Matyi nagyon jó fej volt, a repülés alatt sem volt vele semmi gond, sőt egész nap jófej gyerek volt, szinte hangtalanul tűrt mindent, ami az utazással járt.
-a hely, ahol lakunk nagyon jó, a lakás szép, és nagyon közel van mindenhez.
-Delft gyönyörű:)
-Holnap Feri még nem dolgozik, így egész nap együtt leszünk.
Most megyek, és lesznek majd képek is, ígérem.
Nem igazán szoktam időt fordítani az ilyen játékokra, de ez annyira a hajdanvolt fiatalkoromat jutatta eszembe, amikor még lelkes Ifjúsági Magazin és Bravo olvasó voltam, és ezekben a lapokban voltak mindig ilyen kérdések feltéve az éppen aktuális tinibálványoknak, sztároknak. Amíg kitöltöttem egy kicsit én is sztárnak képzeltem magamat. Aztán visszacsöppentem a valóságba....
mégpedig úgy, hogy Máté épp beleharapott a lábujjamba.
Kedvenc:
Hiszel-e:
Mit gondolsz róla?
Egyik-másik:
Közösség:
Előfordult már hogy:
Egyéb:
Múlt:
Jövő:
Mindenre fel voltam készülve az éjszakával kapcsolatban, de végül nem volt olyan rossz, sőt... Persze kakimanóval nem sikerült tegnap megbírkózni, így tartottam tőle, hogy szenvedés lesz alvás helyett. De nem, Máté fél 12 után csak fél 5kor ébredt, igaz utána 6kor megint és akkor már küzdött rendesen, de jól esett az alvás, és most olyan fittnek érzem magam. Manónak reggelre sikerült elvégezni a dolgát, a nyugifotel segítségével. Sokszor bejön ez a trükk.
Délben oltásra megyünk, a múltkorit jól viselte, remélem most sem lesz baj, bár most fáradtabb szerintem az utazás miatt.
Lassan újra emberként fogom érezni magamat, a náthám szépen múlik, szerencsére Matyi is megúszta a dolgot. Éjszaka nem tudom mi történt vele, de már rég nem csinált olyat, hogy nem akart visszaaludni, csak nyöszörgött. Akkor megöleltem és minden rendben volt, így öleltük egymást egy darabig, és utána szépen elaludt, fél 3 után már csak fél 7kor kelt. Úgy látszik ez a fél 7 most már rögzül, jó ideje ez egy stabil időpont reggel, de utána még visszaalszik olyan 9ig. Aztán arra gondoltam, lehet azért volt olyan kis bújós, mert napokig meg volt fosztva az anyai öleléstől. De most már minden a régi, ma már én altatom, és remélem minden rendben lesz.
Ma reggel mérges voltam, mert megint csöngettek, persze megint nem hozzánk jöttek. Jó éles hangja van a csengőnknek, ráadásul két helyen is csöng, hogy nyáron a teraszon és a kertben is lehessen hallani, de nem értem igazából azokat az embereket, akik keresnek valakit, és máshoz csöngetnek be, hogy csókolom, én X-t, vagy Z-t keresem, de ő nem nyitott ajtót. Mit gondol előrébb lesz, ha hozzám csenget? Ez egy 4 lakásos ház. Lehet hogy azt gondolja, hogy leadjuk a szomszédnak mikor -hová-miért megyünk, mikor jövünk haza? Hát nem? Bár nálunk is van egy leskelődő (de ahogy olvasom, mindenhol) talán őt kéne megkérdezni. Na de nem hergelem magamat.
Holnap jönnek Máténézőbe a nagymamám és a nagynéném. Főzni kéne nekik valami ebédet, csak ahhoz meg be kéne vásárolni, arra meg nem nagyon van idő, mert már de. ideérnek. Max. ma este, de nem szeretek már este Mátéval menni sehová, nemhogy vásárolni, szóval lehet, hogy körbenézek a fagyasztóban, remélem találok valami használhatót.
Az én kis Ludas Matyim éppen kung-fu mestert játszik:
És ma reggel vigyázállásban:
Mostan színes tintákról álmodom
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem
( Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom)

